Oldal kiválasztása

A Föld népessége ugyan már készen áll a villámgyors 5G képes készülékek következő generációjára való frissítésre, azonban nagy árat fizetünk érte: hatalmas mennyiségű elavult eszköz fog keletkezni a következő években.

Az elektronikai hulladék feldolgozó üzemekbe naponta érkeznek be valamikor szeretett, azonban mára már elavult(nak hitt) készülékek raklapnyi mennyiségekben, például csak 8 megapixeles kamerával rendelkező okostelefonok vagy mindössze 12 GB tárhelyű táblagépek. Az üzemekben folyamatos a munka: a kalapáccsal dolgozó munkások széttörik a készülékeket, míg mások a veszélyes alkatrészeket távolítják el, például a lítium-ion akkumulátorokat. Mint egy szerteágazó gépkar egy Pixar-rajzfilmből, amely szállítószalagra hajigálja a réz, alumínium és acél tartozékokat.

Olyan társadalmat élünk, ahol mindenki a legújabb és legjobb termékekre hajt.

A fogyasztói elektronikai szegmens bevétele 2019-ben 340 millió euró volt a statista kimutatásai alapján, amely 2023-ra várhatóan 38,6% -os növekedést fog produkálni. Ez hatalmas mennyiség, és ez csak Magyarország!

Amikor valami újat vásárolunk, megszabadulunk a régi dolgoktól. Ez a gyors fogyasztási ciklus tette az elektronikát a világ leggyorsabban növekvő szilárdhulladék-áramává.

Ez a patak ráadásul hamarosan dübörgő folyammá fog duzzadni, amikor a világ az 5G-re frissít, amely a vezeték nélküli technológia következő nagy lépése lesz, mivel az 5G gyorsabb sebességet és további előnyöket is ígér. A szakértők szerint ez az e-hulladék drámai növekedését is eredményezi, mivel okostelefonok, modemek és más, az 5G-hálózatokkal nem kompatibilis eszközök milliói válnak elavulttá.

Ez hatalmas lépés lesz, sokkal nagyobb, mint a fekete-fehér tévék színesre váltása, vagy az analóg-digitális átállás volt. Mielőtt azonban ez megtörténik, az embereknek meg kell érteniük milyen károkat okozhatnak a leselejtezett és nem megfelelően kezelt elektronikai hulladékaikkal.

Sok vállalkozás számára, amely az elektronikai eszközök feldolgozásával foglalkozik, ez egy jó üzlet, amelyből nem csak ők profitálnak, hanem minden ember és a környezet is. Azonban a hulladékká vált elektronikai kütyük csak 20% százaléka kerül feldolgozásra. A maradékot elégetik, vagy általános hulladéklerakókba kerülnek. Ez azért rossz hír, mivel az elektronikus hulladékok olyan káros anyagokat tartalmazhatnak, mint a higany és a berillium, amelyek komoly környezeti kockázatokat jelentenek.

A probléma egy része a szabályozási hiányosság. Csak kevés ország rendelkezik olyan törvényekkel, amelyek kitiltják az elektronikai hulladékokat az általános szemétként való elhelyezésből. Környezetvédelmi aggályok mellett veszélyes lehet a gyúlékony lítium-ion akkumulátorok tárolása a papírhulladékkal együtt is, hiszen komoly tűzveszélyt jelenthet a közös tárolás és a tömörítés.

Még abban az esetben is, ha létezik elektronikus hulladékokra vonatkozó szabály, a fogyasztók feladata a régi eszközök megfelelő kezelése. De sokan túl lusták hozzá, hiszen sokkal kényelmesebb a kukába dobni, mint felkeresni egy erre szakosodott hulladékgyűjtőt vagy boltot, pedig a legtöbb esetben fizetni sem kell az átvételért. Vannak, akik az idejüket féltik, vagy az esetleges költségektől riadnak vissza, és az eszköz a kukában vagy a fiók mélyén landol, remélve, hogy egyszer majd magától köddé válik. Pedig a kuka sem a legbiztonságosabb hely, hiszen temérdek mennyiségű személyes adatot teszünk ezzel a hulladékgyűjtők kezébe.

Az egyik megoldás az lenne, ha ezek az eszközök tartósan használhatók lennének, mint régen. Azonban a technológiai vállalatok inkább gyorsítják az elavulás időt. A legtöbb okostelefon akkumulátort ki sem lehet cserélni, ha nem működik már megfelelően. Az új laptopokhoz nem használhatók már a régi kábelek, a szoftvergyártók pedig olyan frissítéseket adnak ki, amelyek nem működnek a korábbi eszközökön. “A gyártók stratégiája egyre rövidebb és rövidebb frissítési ciklusokra kényszerít bennünket.” – állítja Kyle Wiens, az iFixit alapítója is.

Egyes környezetvédelmi csoportok szerint a több milliárd dolláros cégeknek, például az Applenek és a Samsungnak át kellene vállalniuk az eladott eszközeik újrahasznosításának költségeit. Európa és Kanada, valamint néhány amerikai állam törvényhozói elfogadták az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó (EPR) törvényeket, amelyek előírják a gyártók számára, hogy szervezzék meg elavult termékeik újrahasznosítását vagy összegyűjtését.

Léteznek olyan vállalatok is, akik egyénileg is lépnek az újrahasznosítás érdekében, akár gazdasági haszon (a friss anyagok bányászatának szintén komoly pénzügyi és munkáltatói költségei vannak, nem utolsó sorban rendkívül környezetkárosító is), akár környezetvédelmi marketing céljából. Az Apple például 2018-ban bemutatta a Daisy-t, egy okostelefon-újrahasznosító robotot, amely óránként 200 iPhone-t képes szétszedni, és azt állítja, hogy abban az évben 48 000 tonna elektronikus hulladéktól kímélte meg a hulladéklerakókat. Ez azonban csak csepp a tengerben az elmúlt évben világszerte keletkezett 50 millió tonna e-hulladékhoz képest – és ez a szám nagyon gyorsan növekszik, főleg mivel a fogyasztók régi eszközeiket folyamatosan a legújabb, 5G-es készülékekre fogják cserélni.

Tehát jól gondoljuk meg, mit teszünk elavult készülékeinkkel, mert nagyon nem mindegy, hova kerülnek leselejtezés után. Nem csak környezetkárosító hatása miatt, de adatvédelmi szempontból sem érdemes kockáztatni. Ne feledjük, a jövőnk a mi felelősségünk!

Mennyire volt hasznos ez a cikk?

Értékelések átlaga: 5 / 5. Szavazatok száma: 3